Ritkán szoktunk említeni, de a fürdés az egyik legtermészetesebb és legegyszerűbb lehetőségünk a stressz feloldására. A víz önmagában is ellazít, nem véletlen, hogy nagyon erősen összekapcsolódik a nyári pihenés és szabadság fogalmával. De máskor sem kell lemondanunk a jótékony hatásairól. Mindenki megtapasztalhatta már, hogy egy kádfürdő is csodát tehet egy kimerítő nap után. A víz felhajtó erejének köszönhetően testünk könnyebbé válik, lebegni kezdünk, izmaink ellazulnak, különösen, ha a víz langyos vagy meleg, a vérkeringésünk kiegyensúlyozottabb lesz. A saját testünk is nagyrészt vízből áll, ráadásul életünk kezdetén mindannyian a magzatvízben növekedtünk, ezért a vízben lebegve természetes „ősállapotunkba” kerülünk vissza. – A tengervíz fiziológiás sóoldat, éppúgy, ahogy a testünk jó része is – magyarázza Noll Andrea Nandu, vízi terapeuta, bába. – A víz ezért a saját testünk legmeghatározóbb elemével köt össze, azon túl, hogy azokkal is összekapcsol, akik még a vízben vannak, ezért itt sokkal könnyebb közösséget kialakítani. A víznek ugyanakkor elhatároló hatása is van, amit mindenki megtapasztalhatott már, aki beült egy kádba, hiszen így egy időre kivonulhatott a saját mindennapjaiból is, és ezzel szabadíthatta meg magát sokféle stressztől. Hatásának több szintje van, a legegyszerűbbek a fiziológiaiak, a test könnyűvé válása, az izomlazító hatás. Ezt használják ki a fizikoterápiás kezelések, hiszen ízületeinket ebben az ellazult állapotban sokkal tovább ki lehet mozgatni, mint szárazon.

Ezenkívül szabályozza testünk vízháztartását, ennek nyomán megszünteti az ödémát, jótékonyan hat a vérnyomásra. A watsu- és más víziterápiák, amelyeket én gyakorlok, lelki szinten annak köszönhetik hatásukat, hogy olyan külső ingereket adnak – a víz érintésével, a fent és a lent váltakozásával -, amelyek lefoglalják állandóan gondolkodó elménket, kiürítik a fejünket, és ebben az állapotban megkezdődhet az ellazulás. Ennek mértéke függ a terapeuta mozdulataitól, aki a vízben lebegteti kliensét. A gyorsabb mozgások enyhén lazító hatásúak, és a játékosság érzetét keltik. A közepesen lassú mozdulatok már az elmélyülést segítik, az agy közel kerül egyfajta éber, de elmélyült tudatállapothoz. A lassú mozgatás pedig mély transzállapotot eredményez, amelyben alig érzékeljük a testünket, ősi, lebegő állapotba kerülhetünk. Ez azért lehet így, mert a vízben sejtszinten idéződik fel magzati állapotunk emléke, amelyet a terapeuta néhány speciális érintéssel vált ki. Olyan mély szintekre tud elérni ez a terápiás forma, ahová más módszerekkel nem érhetünk el, ebben rejlik a gyógyító ereje. Mindez szavak nélkül történik, nem kell hozzá gyógyító szándék, a lelki változást a víz és a páciens intézi, a terapeuta csak tartja kliensét egy olyan helyzetben, amelyben az ember önmagát gyógyíthatja. Mélyebb terápiás munkához érdemes tapasztalt kezelőt választani, aki szakszerűen vissza is tud kísérni az éber állapotba. Egyénileg változó, hogy egy terápiás folyamat mennyi idő után hoz eredményt, olyakor egy-egy alkalom csak egy nagyon kellemes ellazult állapotot idéz elő, máskor egészen mély képek és felismerések jöhetnek.